Drilling boat a Balti-tengeren

Kamaszkoromban voltam egyszer Velencében, akkor jutottam legközelebb ahhoz, hogy lássam a tengert. Valahogy úgy alakult az életem, hogy nekem a tengerparti nyaralások, a horvátországi vitorlázások és hasonló dolgok kimaradtak. A strandolás, meg a tengerparton való sütkérezés nem igazán érdekelt, de szerettem volna látni, milyen az a hatalmas víztömeg. Tekintve, hogy mennyire ódzkodom a hideg helyektől, vicces, hogy éppen a Balti-tenger lett az első tenger az életemben.

Sajnos a repülőút eléggé megviselt, úgyhogy nem nagyon nézegettem ki az ablakon. Arra emlékszem, hogy fellélegeztem, amikor a pilóta bemondta, hogy már Tallinn felett repülünk és örömömben, hogy mindjárt landolunk, mégis csak kinéztem. A felhők között megláttam a szárazföldet és a tengert, egészen pontosan a Finn-öblöt. A nap nem sütött, az egésznek inkább olyan őszi hangulata volt, és pontosan olyan volt, mint a térképeken. Mélyzöld erdők, a barna föld és a fekete víz. Azóta is sokszor eszembe jut, ha az utazásunkra gondolok, mert annyira megnyugtató volt a látvány és furamód cseppet sem idegen. Inkább hívogató.

Pár nappal később, mikor elindultunk az első Helsinkit felfedező sétánkra, minél közelebb értünk a kikötőhöz, annál türelmetlenebb lettem. Legszívesebben egyenesen odaszaladtam volna, hadd lássam már milyen! Ez érdekelt a legjobban. A kikötő és a tenger nem okozott csalódást. Szerencsére többször is volt alkalmunk arra járni. Sőt, egyszer áthajóztunk a szomszédos Suomenlinna szigetére is, ahonnan a kilátás a tengerre még fantasztikusabb volt.

A kikötő mellett piacok is vannak, amennyire meg tudtam ítélni, ennek egy része a tipikus parasztvakítás turistáknak: mint a Váci utca. Rénszarvas mintás kötött pulcsi, meleg sapka, ékszerek és persze mindenféle helyben készített halételek csábítgatják a vastag pénztárcájú turistákat. Illetve szoktak itt rendezni hering fesztivált és más rendezvényeket, szóval ez egy nyüzsgő része a városnak, ahogyan az egy tengeri kikötőhöz illik. A nyüzsgés amúgy Helsinkire cseppet sem jellemző. Se csúcsforgalom, se dudálás, se tülekedés. Így aztán szmog és zajszennyezés sincsen. Szinte hihetetlen.

A városban több öböl is található, amik mentén padok vannak elszórva. Persze sok a futó vagy éppen kerékpározó, de sétálni is nyugodtan lehet. Az öblök egyes részein a kacsák és egyéb számomra ismeretlen madarak szabadon sétálgatnak, ami távolról hangulatos, közelről inkább kicsit koszos. Én ezekért a madarakért higiéniai okokból kifolyólag nem voltam túlzottan oda. A kikötőben a sirályokat viszont annál jobban csíptem.

Ha már a Balti-tengernél és a kikötőknél tartunk, meg kell említeni a hatalmas hajókat, amik Helsinki és Tallinn, Stockholm, valamint Szentpétervár között közlekednek. Nekünk is tervben volt egy tallinni hajókirándulás, ami sajnos az utolsó pillanatban meghiúsult, de a hajókázás előkelő helyen szerepel a kívánságlistámon. Minden, amit valaha is ezekről a hajóutakról és a finnekről/észtekről/svédekről/egyéb nációkról hallottál, igaz. Tekintve, hogy Finnországban nagyon drága a valamire való alkohol – a sört most hadd ne vegyem ide, mert ez egy igazi finnek csak gyenge frissítő – ezek a hajóutak azért is népszerűek, mert szinte fillérekért lehet rajtuk alkoholhoz jutni: és mocskosul berúgni. A Stockholmba és a Tallinnba közlekedő járatok különösen népszerűek a fiatalok között, akik nem kimondottan a kulturális látnivalók miatt fizetnek be egy ilyen – amúgy nem drága – utazásra. Kérdeztem, persze Jolu is megjárta ezt az útvonalat néhányszor, de nem sok konkrétumot tudott róla mondani. Egy részét – a csajozósat – nem akarta elmondani, a többire meg szerintem szimplán nem emlékezett (nem azért, mert annyira régen volt). Összességében annyit közölt róla, hogy ezek a hajókázások a nagy bulizásokról és persze a csajozásról/pasizásról szólnak. “Ha egy ilyen hajóúton nem sikerül legalább egy (értsd: egy irányban legalább egy) szexuális élményhez jutnod, akkor inkább hagyd az egészet a fenébe, mert a szex nem neked való.” A finn szleng ezeket a hajókat a “porauslautta”, angolul “drilling boat” elnevezéssel illeti.

Stockholm és Tallinn egyaránt kb. kétórányi hajóútra fekszik Helsinkitől, úgyhogy príma egynapos kirándulásokat is lehet oda tenni, ha nem akarunk szállásra költeni vagy ha egyszerűen csak nem szeretnénk több időt ezzel tölteni. Bár a svédek és a finnek viszonya, hogy finoman fejezzem ki magam, nem volt felhőtlen és Jolunak szerintem még soha egy jó szava nem volt róluk, na meg az oroszokat sem szeretik annyira. Szóval tiszteletben tartva az érzéseit, mondtam neki, hogy ideje túllépni a fájdalmas múlton és a jövőbe tekinteni. Vagyis, szeretnék elmenni nemcsak Tallinnba, de Stockholmba és mindenképpen Szentpétervárra is hajóval. (A tallinni hajókirándulásról itt olvashatsz.) Szentpétervárra annál is inkább, mert gyönyörű lehet, és ha jól emlékszem, egy orosz barátunk azt mondta, hogy ha hajóval megyünk, akkor nem kell vízumot váltanunk. Nem tudom, hogy ez igaz-e, majd ha aktuális lesz utánanézek.

Ha a jövőbeni finnországi életünkre gondolok, akkor a tenger, a kikötők, a számtalan sziget és a hajóutak mindenképpen várakozással és izgalommal töltenek el. Nemcsak azért, mert elbűvölő  a hangulatuk, hanem mert átvezetnek egy olyan világba, ami számomra teljesen ismeretlen, ugyanakkor számos élménnyel és tanulnivalóval kecsegtet. Nem, itt most nem a “drilling” részére gondolok!