Juhannus, vagy ahogyan mi ismerjük, Szent Iván-éj, az egyik legnagyobb ünnep Finnországban. Évek óta szerettem volna látni. A magyarországi látogatást is ahhoz igazítottuk, hogy juhannusra mindenképpen visszaérjünk. Aztán egy darabig úgy tűnt, hogy mégis lemaradunk róla…
A nyári napforduló, vagy Szent Iván-éj, ünneplésének a világ minden táján régmúltba nyúló hagyománya van. Ennek a taglalásába most nem kezdek bele. Mivel az északi országokban a fénynek és sötétségnek sokkal nagyobb szerepe van az emberek életében, mint az innen délre fekvő területeken, természetes, hogy juhannus is sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Ehhez még az is hozzájárul, hogy itt a nyár valóban juhannus környékén kezdődik, ami már önmagában elég okot adhat az ünneplésre. Már, amikor elkezdődik… A héten annyira hideg volt, hogy kedden még havazott is, 8-10 fok körül volt a hőmérséklet. Ma kicsit már kellemesebb idő van, de még mindig felhős és lóg az eső lába.
Tegnap éjfélkor olyan sötét volt, hogy mondtam is Jolunak, hogy ez inkább valamiféle anti-juhannus. Szerintem március óta nem volt ilyen sötét éjszakánk, mint most, amikor már csak egy karnyújtásnyira vagyunk a leghosszabb naptól. Meg is beszéltük, hogy ha így marad, akkor hagyjuk a juhannust a fenébe és inkább itthon maradunk, valahogy amúgy sem akart ez az egész ünneplés nekünk összejönni. El voltam keseredve, mert egész Finnországból azt hiszem a juhannus volt az, ami a legjobban érdekelt, amit már évek óta szerettem volna megtapasztalni. Erre tessék, kapok egy ilyen sötét, hideg juhannust és nem hogy mökkizni nem jutottunk el, de a végén még a máglyatüzet sem fogjuk látni. Azzal nyugtattam magam, hogy így is annyi mindenben szerencsém volt idáig, hát túlélem, ha a juhannusunk nem sikerül elsőre. Lesz még alkalmam kiélvezni.
Juhannus ugyanis hosszú hétvége. Ma, (pénteken) juhannus előestéjének napján munkaszüneti nap van, délben bezártak a boltok és holnap, juhannuson ki sem nyitnak. Ez a finneket igazából nem hiszem, hogy érdekli, mert aki csak tehette, már tegnap délután bevágta magát az autóba és elszáguldott a mökkijébe, egy hosszú hétvégére bőven elegendő étel-, és ami annál is fontosabb, italkészlettel felpakolva. Mi is szerettük volna követni ezt a szép hagyományt, de az idén nem sikerült mökkibe menni, minden próbálkozásunk kudarcba fulladt.
A nyári napforduló ünnepe Finnországban hagyományosan mindig június harmadik hetének péntekére és szombatjára esik. Ez a nyári szabadságidőszak kezdete is, júliusban (illetve augusztus első felében) csak az dolgozik, akinek nagyon muszáj. A legtöbb finn 3-4 hetes szabadságát tölti a mökkijében és/vagy egyéb helyeken. Sajnos, mi egyelőre nem tartozunk ezek közé a szerencsések közé, mivel Jolunak csak néhány nap szabadsága volt, amit már el is használt. De azért, ha minden igaz, július végén egy rövid mökkizés nekünk is jut majd. Aztán augusztus elején nekem folytatódik a suli és augusztus közepén hivatalosan is megkezdődik az oktatás a sulikban.
A nyári szezon kezdetére való tekintettel a mökkiket nyírfa ágakkal díszítik, szaunáznak, grillezett ételeket esznek és természetesen isznak, amennyi csak beléjük fér. Nem mondom, hogy mindenki, de a legtöbben. A részegség az ünneplés része. Azok, akik mégsem rúgtak be, máglyát építenek (kokko a neve finnül), amit este meggyújtanak valamelyik tó partján. Kedves szokás, hogy több helyen kora este gyújtanak egy kis máglyát (pieni kokko) a gyerekeknek és a kisgyerekes családoknak, illetve egy nagy máglyát (iso kokko) a felnőtteknek 11 óra körül. Az égő máglya tüze jelképezi a fény győzelmét a sötétség felett, de egyben a megtisztulást is és természetesen juhannushoz sok pártalálási-szerelmi praktika és hagyomány is kötődik.
Helsinkiben a leglátványosabb ünnepséget talán Seurasaarin tartják, remélem, majd egyszer eljutunk oda is. Az ország különböző pontjain zenés fesztiválokat rendeznek. Emellett szinte minden városban és tóparton fellobban valahol egy máglya, ami köré összegyűlhetnek az emberek. A mi kisvárosunkban, mint tegnap megtudtam, csak “gyerektüzet” raknak, a nagyobb ünnepségért a szomszédos faluba kell menni. Mivel nincs autónk, a tömegközlekedés délután leáll és az összes barátunk elfoglalt (plusz ugye az idő is botrányosan rossz), úgy voltunk vele, hogy akkor inkább ezt a juhannust most kihagyjuk. Aztán ma délelőtt kaptam néhány infót itteni ismerősöktől és megtudtam, hogy járnak majd buszok az ünnepség helyszínére, úgyhogy mégsem kell itthon maradnunk. És úgy alakult, hogy lesznek velünk barátok is. Szóval, minden jó, ha jó a vége: mégis csak lesz juhannusunk. Mindenesetre nem az évszakhoz, hanem az időjáráshoz kell majd öltözni ma este, ha nem akarunk megfagyni. Azért remélem, legalább az eső megkegyelmez.
A finnek juhannusával kapcsolatban még meg kell említeni azt a számomra érthetetlen jelenséget, ami ehhez a hétvégéhez kapcsolódik. Mint említettem, a juhannus ünnepléséhez magától értetődően hozzátartozik, hogy a legtöbb finn eszméletlenre issza magát. Mivel az ünnepségek a vízparton zajlanak, illetve a mökkik zöme is vízparti, ezen a hétvégén statisztikailag kimutathatóan megugrik a vízbefulladásos halálesetek száma. A tragédia akkor történik, amikor az emberek részegen úszni indulnak. Vagy, ami még hajmeresztőbbnek tűnik számomra, csónakázni. Aztán, amikor felállnak a csónakban, hogy a vízbe pisiljenek, olyankor szokták az egyensúlyukat elveszteni és a vízbe esni, aztán megfulladni. Ezt nemcsak a neten olvastam. Amikor a klubban volt egyszer egy előadás a finnekről és a kultúráról, akkor is említette ezt az előadó. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha köztudott, hogy juhannuskor sok a fulladásos baleset: mi a fenéért csinálják mégis?!
A mostani rossz idő annyiban szerencsés, hogy a statisztikákból az is kitűnik, hogy amikor rossz idő van, kevesebben indulnak úszni vagy csónakázni, így a balesetek száma is redukálódik. Van az éremnek egy jó oldala is. A következő év márciusában mindig megfigyelhető egy egyértelmű kiugrás a születések számában…
Hyvää juhannusta kaikille! Boldog juhannust mindenkinek!
Pingback: Fehér éjszakák, varázslatos éjszakák