Tove Jansson, akit legtöbben a Mumin-család megálmodójaként ismernek, idén lenne 100 éves. Ebből az alkalomból számos rendezvénnyel emlékeznek meg a festő-illusztrátor írónőről. A jubileumi rendezvények sorába tartozik a Tove Jansson egész életművét felölelő kiállítás a helsinki Ateneum képzőművészeti múzeumban. Ha szeptember előtt még Helsinkiben jársz, akkor semmiképpen se hagyd ki!
Nagyon szerettem volna megnézni ezt a kiállítást, de az ismeretségi körömben egyedül voltam ezzel a vággyal, így aztán csak halogattam. Szerdán Helsinkiben volt dolgunk és azon gondolkoztam, mivel úgyis marhára ráérek, bemehetnék korábban, mint ahogy a randim van Joluval és bóklászhatnék kicsit. Aztán hirtelen eszembe jutott az Ateneum, és arra gondoltam, ennél jobb alkalom nem kell. Kigugliztam minden szükséges infót és nem sokkal később már a vonaton száguldottam Helsinki felé.
Ateneum múzeum
Sokszor jártam már arra, de soha nem figyeltem meg, hogy a múzeum ott van átellenben a központi pályaudvarral. Bár a hely korántsem annyira impozáns, de az elhelyezkedése kicsit mégis a Hősök terére és a Szépművészeti Múzeumra emlékeztetett. A Rautatientori (Pályaudvar tér) egyik végén áll a Suomen Kansallisteatteri (Finn Nemzeti Színház), előtte Aleksis Kivi, a finn regény- és drámaírás atyjának szobra.
A tér másik végén pedig ott van az Ateneum. Az épület 1887-ben készült el Theodor Höijer tervei alapján és mielőtt múzeum lett volna belőle, többek között működött itt iparművészeti- és rajziskola is. Maga Tove is a rajziskola diákja volt annak idején, úgyhogy a kiállítás helyszíne is kapcsolódik hozzá.
Tove, a sokarcú
Tove Jansson munkásságáról és a muminokról írtam már a blogban, úgyhogy most inkább arról szeretnék mesélni, hogy mi mindennel foglalkozott még ezen kívül. Tove kapcsán többször is felbukkant az a megállapítás a kiállításon, hogy olyan, mintha 9 arca lenne. Ez a sokarcúság az egyike azon dolgoknak, amiért én közel érzem magamhoz. Nagyszerű festő volt: festett többek között tájképeket, csendéleteket és előszeretettel önarcképeket is pályája során. Íróként a muminokon kívül felnőtteknek szóló novellák szerzője, és nagyon élvezetesek azok a visszaemlékezései is, amiket a családjáról és a nem éppen hétköznapi gyerekkoráról írt. Egy szobrász apa és egy illusztrátor anya legidősebb gyermekeként a legnagyobb természetességgel nőtt bele a művészvilágba. Nem is volt kérdés a számára, hogy belőle is művész válik. Ezen kívül dolgozott illusztrátorként, készített politikai tartalmú karikatúrákat a háború ideje alatt, de rajzolt képregényeket is. A kiállítás egyik erőssége, hogy úgy mutatja be Tove Jansson különböző arcait, szerteágazó munkásságát, hogy a róla alkotott kép mégis egységes. A sok kis részletből összeáll az egész, amin keresztül könnyű érteni, megismerni őt.
A fantázia szárnyán
Ha nem lennének a muminjai, Tove Janssont festőként akkor is könnyű lenne szeretni. Tetszenek a hangulatai, amiket fiatalkori utazásai során Párizs vagy Olaszország utcáit járva megragadott. Szeretem a színeit, melyek kezdetben sokszor szürreálisak, de mindig emberközeliek és sosem öncélúak. Csodálatot kelt bennem határozott egyénisége, eltökéltsége, ami önarcképeiből visszaköszön. Szeretem játékosságát és határtalan fantáziáját, amit a legegyszerűbb festménye sem nélkülöz, s ami illusztrációiban és a muminok világában teljesedik ki igazán. Talán kevesen tudják róla, hogy Tovét vonzották a nagy felületek, több falfestményt is készített, többségét a 40-es és az 50-es években. Munkái számos közterületen megtalálhatók szerte Finnországban.
A belépő árába ingyenes tárlatvezetés is benne foglaltatik, ennek feltételeiről a múzeum honlapján lehet tájékozódni. Ezen kívül természetesen adnak egy meglehetősen alapos tájékoztató füzetet is. De ami a legeslegjobb az egészben, hogy a helyszínen lehet audioguide-ot is bérelni. Illetve, a hanganyagokat előzetesen le lehet tölteni a múzeum honlapjáról és MP3 lejátszón (vagy a telefonunkra mentve) tárlatnézés közben meghallgatni. Mivel nekem nem volt sok időm, azt a megoldást választottam, hogy a múzeum WiFi-jére csatlakoztam a telefonommal és a weboldalukon hallgattam meg az egyes képekhez kapcsolódó ismertetőket. Igényes összeállítás, sokat hozzátesz még pluszban a látottakhoz, mindenkinek ajánlom (aki tud angolul vagy finnül, oroszul, németül, japánul, esetleg svédül), hogy hallgassa meg. Szerintem még akkor is érdemes végighallgatni, ha a kiállításra nem is jutsz el, így legalább kapsz egy kis ízelítőt.
Nekem az egyik kedvencem a Party in the City és a Party in the Country nevet viselő képei voltak és az őket bemutató hanganyag. A két falfestményt a Helsinki Városháza étterme számára készítette 1947-ben. Az első képre amúgy nemcsak önmagát festette oda, amint egy asztalnál ül, hanem a pohara mellé még odabiggyesztette alter egóját, Muminbocsot is. Ezen kívül a háttérben feltűnik még egy ismerős alak (fekete hajú, táncoló nő fehér ruhában) , Vivica Bandler színházigazgató, aki Tove élettársa volt akkoriban.
Az 50-60-as években a kor divatját követve átmenetileg Tove figyelme is az absztrakt festészet felé fordult, de ez a kifejezésmód nem igazán illett hozzá. Tove Jansson igazi történetmesélő volt, mondanivalóját és szárnyaló fantáziáját pedig ezeken az elvont alkotásokon keresztül nem tudta kellőképpen kibontakoztatni. Nekem ezek az alkotásai tetszettek a legkevésbé.
Muminok világa
Mint azt az elején említettem, a kiállítás a festő-illusztrátor egész munkásságát bemutatja, de természetesen bőven kínál látnivalót a muminrajongók számára is. A korábbi posztban is írtam, a muminok világát a 2. világháború alatt alkotta meg. Az első könyv 1945-ben, az utolsó 1970-ben jelent meg. A tárlaton a könyvek mellett jegyzetek, vázlatok, bábuk és különféle tablók is helyet kaptak. Bemutatják az első Mumin házat is, amit dr. Penti Pekkola kezdett el építeni és végül Tove, az élettársa, Tuulikki és az édesanyja, Ham fejezett be később. Ezeknek a háromdimenziós tablóknak az elkészítése, a muminokkal való játék Tove és Tuulikki kedvenc időtöltése közé tartozott, amire – felnőtt mivoltukra való tekintettel – egyfajta hobbiként tekintettek, de sokkal inkább izgalmas játék volt a számukra. A muminokról szóló rész legnagyobb erőssége szerintem az a rengeteg vázlat és rajz, amit az évek során a muminokról készített. Engem teljesen elbűvölt, hogy néhány ceruzavonással hogy volt képes annyi érzelmet kifejezni, annyi mindent elmondani?!
Természetesen a múzeum boltja – egy a pénztár mellett és egy másik a belső udvaron – dugig van mindenféle muminos kegytárgyakkal és könyvekkel. A jubileum kapcsán megjelent Tove Janssonról egy könyv angolul is, amit a könyvtárban nem tudtam megszerezni és itt a boltban megvolt. Fájó szívvel hagytam ott, nem fért most bele a költségvetésbe, úgyhogy végül csak egy nyírfából készült kulcstartót vettem magamnak emlékül. Remélem, később majd a könyvet is meg tudom venni.
Ezek voltak az én benyomásaim, de ennél sokkal több mindent bemutat a kiállítás. Nézze meg, aki csak teheti, biztosan nem fog csalódni. Mivel a Tove-tárlaton több mint két órát időztem, sajnos másra ezúttal már nem maradt időm. Később szeretnék még visszamenni az Ateneumba és a többi tárlatukat is megnézni. Majd mesélek arról is.
