Mondták, hogy nem megy majd simán, de én mégis azt hittem, hogy megúsztuk ennyivel és most már halad majd minden a maga útján. Sosem növöm ki a naiv idealizmusomat.
Hogy végre túlestünk a hivatali körön, fellélegeztem. Mondtam Jolunak, hogy ha lesz egy kis ideje, lépjen be a Bajza utcában az Offiba (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) és adja be a meglévő papírokat, haladjunk. Még örültem is, hogy milyen jó, ezek biztosan beszélnek angolul. Végre valami, amit Jolu is intézhet, nem nekem kell utána rohangálni. Gondoltam, hogy drága lesz, de amikor Jolu elmesélte, mit intézett, úgy éreztem magam, mint akit gyomrom vágtak.
Adott egy születési anyakönyvi kivonat és egy tanúsítvány arról, hogy nincs törvényes akadálya a házasságkötésünknek. Mindkét irat egyoldalas, szellős. Az anyakönyvi kivonatos papíron konkrétan csak annyi van, hogy “anyja neve:, apja neve:, született:”. Egy felsorolás. Mindkét papír 3 nyelven: finnül, angolul és németül. Valamint mindegyikhez jár egy-egy apostille. Az apostille, az csak finnül van. De hogy értsd, miről beszélek, lefényképeztem.
Azt láttam a honlapjukon, hogy az apostille és a születési anyakönyvi kivonat ára 4.400 Ft/db és hogy a különlegesebb nyelvekért felárat kell fizetni. Gondoltam, hogy az apostille így drágább lesz. Úgy saccoltam, hogy mindennel együtt olyan 25.000, maximum 30.000 Ft. És akkor az már nagyon drága és nagyon túlfizettük. Gondoltam én. A naiv hülye.
Ehhez képest az irodában közölték, hogy tekintve, hogy az iratok nyelve finn, azért extra árat számolnak, így az egész munka összesen olyan 50.000 Ft-ra fog kijönni. De ha még hozzáadjuk a hiányzó papírt (ez még nincs meg, most várjuk Finlandiából) és az ahhoz tartozó apostille-t, akkor olyan 70-80.000 Ft-ból meg is úsztuk az egészet. Jolu mutatta a nőnek, hogy a tanúsítvány és a születési anyakönyvi kivonat 3 nyelvű. Miért kellene már érte finn felárat fizetni?! De az csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, ha finnül van, drágább lesz. Majd diadalittasan rávágta: de az apostille az csak finnül van! Az apostille. Érted! Lásd feljebb.
Korábban már próbáltunk az árak felől tájékozódni emailben, de annyit mondtak, hogy menjünk be személyesen a papírokkal, akkor tudják megmondani, hogy mi mennyi. Na most, ha az apostille-nak, meg a születési anyakönyvi kivonatnak szabott ára van, akkor mit nem lehet ezen tudni? A személyes konzultáció után Jolu az alábbi kalkulációt kapta…
Félreértés ne essék, én aztán nem az az ember vagyok, aki nem ismeri el a szellemi munka értékét, tekintve, hogy nekem is három bölcsészdiplomám van. Na, de azért nem túlzás ez egy kicsit?! Nem egy szakdolgozatot vagy egy kisregényt vittünk be, csak 2 db hivatalos iratot. Biztos vagyok benne, hogy mindegyik iratból van nekik készen vagy 40 különféle nyelven. Semmi mást nem csinálnak, mint átírják benne a nevet, meg a személyes adatokat és csókolom. Ülnek rajta 10 napig, hogy elég komolynak tűnjön a dolog, aztán tartják a markukat, az ügyfél meg fizet. Ha nekem fizetne valaki 50 ezret ezeknek a papíroknak a fordításáért, én szerintem egy nap alatt lefordítanám. Még finnből is. De lehet, hogy még bantu négerről is.
Persze, erre semmi bizonyítékom, de nekem az is gyanús, hogy még azért külön felszámoltak valami kis extrát, hogy Jolu vitte be a papírokat és nem én. Megkérdezték tőle azt is, hogy milyen nemzetiségű és hogy mire kell a papír. Ha külföldi, akkor biztosan tele van pénzzel, mert hát minden külföldi gazdag, ezt még a hülye is tudja… Ráadásul házasodni szeretne, az meg, mint tudjuk, külföldi fél esetén határidős, úgyhogy ha nem akar elcsúszni, akkor biztosan fizetni fog.
Összefoglalom, szólj, ha rosszul gondolom: előzetesen az árakról felvilágosítást nem adnak. Mire a papír a kezedben van, már ketyeg az óra. Az országban két helyen lehet hiteles fordítást készíttetni, az Offiban és valamelyik minisztériumban. Slussz. Gyanútlanul besétálsz az irodába és hozzád vágnak egy szolid 50 ezres “árajánlatot”. Ha az összes papírt nézem, amire szükségünk van, akkor 80.000 Ft. Máshová nem mehetsz, abszolút monopol helyzetben vannak és ha tényleg házasodni akarsz, akkor egy választásod van: fizetsz.
Mondták, hogy drága… Tudod, úgy látszik, más fogalmaink vannak arról, mi a drága. 80.000 Ft az manapság valakinek majdnem egy havi nettó fizetése. De ha nem is egy havi fizu, ennyi pénzért ma akkor is nagyon sokat kell dolgozni ebben az országban. Akárkivel beszéltem erről, mindenki csak sóhajtozva bólogatott, hogy igen, velük is ez volt, igen, a hiteles fordításnak ennyi az ára… Ezek szerint csak nekem teng túl az igazságérzetem?! Csak engem háborít fel, hogy nyerészkednek rajtam egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben? Egyáltalán meg sem kellene lepődnöm ezen?! 80.000 Ft!!!
Fogalmam sincs, mit tehetnénk, de gyanítom: semmit. Ki kell csengetni a pénzt, ha már egyszer voltunk olyan hülyék, hogy úgy gondoltuk, Magyarországon akarunk összeházasodni. Még szerencse, hogy élni nem itt fogunk!
Ne is mondd, nekünk 5 éve volt a kálváriánk… A vőlegényed nem tudom milyen ruhában ment, de az öltöny a nyerő. Az ár megsúgom: ügyintézőtől függ! Éppen ki van ott. A fejlécet is akarták nálunk fordítani! Egy röhej, pénznyelő az egész. Hiába háborodsz fel, rád kényszerítik. Mi már ott tartottunk, hogy megértjük azokat, akik nem akarnak házasodni. Nálunk tetézve volt, hogy a férjemnek román állampolgárként már volt egy Magyarországon kötött, és itt felbontott házassága. Na, hiába volt bent a rendszerben itt, hogy elvált a státusza, nem, hozzon igazolást kintről, hogy szabad. Szegény kénytelen volt kiutazni, mert a követségen keresztül ezt már nem intézik. Kint kifogott gyakornokokat, semmit nem tudott indítani. Egy hónap múlva újra mehetett. Szóval a lényeg, ha külföldi állampolgár itt köt házasságot azt a magyar anyakönyves kiküldi a külföldinek a követségen keresztül, bejegyzik. De a válást, az egyénnek kellene bejegyeztetnie. Mondanom sem kell, hogy az összes hivatal elmagyarázta, hogy így kellene születnünk, hogy ezt tudjuk. Kint kiderült, hogy a magyar anyakönyves elírta a születési anyakönyvi számot, azt ki kellett javítani ott… Az offiban románra átfordított válási végzés ott nem érvényes – át kell fordíttatni újra (legalább olcsóbbért csinálták) és közjegyzővel hitelesíttetni kell. Na ezután beadtuk a papírt. Annak a központba Bukarest be kell mennie és lehet, hogy 6 hónap is eltelik, mire visszaküldik! Mondta az egyébként rendes ügyintéző :/ Ez a apostillát nálunk is volt, ez a hitelesítés hitelesítése… 😀 Nem tudják elmagyarázni értelmesen persze mi is ez, de a bukaresti tortúra volt. A lényeg, hogy 2008. októberében jelentkeztünk be az anyakönyveshez és decemberben már házasodhattunk volna. Így februárban érkezett meg (“csak” 3 hónap után) a bejegyzésünk, hogy szabad az ember kint is. És májusban házasodtunk. Végül is mindig májusi esküvőt akartam… De a felesleges tortúra, – a 10 ezrek persze csak repkedtek – abszolút nem hiányzott. A két ország ügyintézői szidták egymást. Írtam és voltunk a főanyakönyvesnek(nél), a helyi jegyzőnek, nem ér az semmit! Röhej, hogy a XXI. században, az internet korszakában még mindig a papírokat majmolják! (Bigámisták mégis vannak…) Úgyhogy kitartást! Sok boldogságot kívánok! Ahogy az idő telik majd, és főleg nem itt ebben az országban, visszatekintve ez csak egy apró epizód lesz nektek. Együtt érzek veled az biztos!
Igen, szerintem is tök röhejes és felesleges ez a bürokrácia. Arról nem is beszélve, hogy ma már egyre több vegyes házasság van és a jövőben gondolom, még több lesz – nem ártana haladni a korral és nem úgy kezelni ezeket a párokat, mintha valami furcsa betegségük lenne. 😀
Egyetértek. Nekem volt szerencsém “belülről” is látni egy OFFI irodát, és a legtöbb ügyfél ki volt akadva az árakra, megjegyzem, jogosan. Vannak olyan dokumentumok, amiket tényleg nagy munka lefordítani, de a különböző iratokra, hivatalos papírokra van az OFFI-nak mintája, és igen, csak az adatokat kell benne kicserélni.
Köszi a megerősítést! Én is éppen így gondoltam.
Ma reggel adtam be a feleségem indexét/8 félév/és az érettségi bizonyítványát.
Fordítás angolra:98500Ft ..nem értem, hogy ez miért ennyi, és hogy ezt nem ellenőrzi senki hatóság???
Azt a mindenit!!! Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez az iroda valakinek a mutyija. Egyszerűen pofátlanság, amit művelnek. Szerintem csoportosan kellene tiltakozni és fellépni ellenük, talán úgy sikerülne elérni valamit. Sajnos én nem értek ezekhez a dolgokhoz, bölcsész vagyok, de ha lenne egy értelmes kezdeményezés a megfizethetőbb árakért és a tisztességes fordításokért, én tuti csatlakoznék.
És 8.00 helyett háromnegyed nyolckor csengettem be-de ők 8-kor nyitnak-
az ügyintéző nem volt túl barátságos, mert előbb mentem…mellékesen vittem csaknem százezer forintot.
Na jó, de ez – ismerve a tarifájukat – arrafelé eléggé mindennapos dolog… 😀