Az első hét az új lakásban főleg a pakolás, takarítás jegyében telt. Pénteken végre sikerült beüzemelni a mosógépet, úgyhogy a hétvégén végig mostam, majd levezetésként vasaltam is. Emlékeztek még egy korábbi bejegyzésemre, amiben a finn háztartás rejtelmeiről értekeztem? Gondoltam, visszatérek még a témára, mivel a napokban új dolgokat fedeztem fel. Imádom ezt a lakást! Nagyon kényelmes, nagyon komfortos és minden nagyon kézre áll benne.
A konyha
Emlékeztek a kihúzhatós fiók-vágódeszkára? Ide is jutott belőle, ráadásul rögtön kettő. Még mindig nem barátkoztam meg vele, de ezek stabilabbak, mint a régi lakásban. Ráadásul ki lehet őket venni a helyükről, és mivel a mostani konyhánk jóval nagyobb, mint az előző amerikai konyhás lakásban, így van helyem felrakni a pultra és ott vágni rajta.
Amennyire nem voltam oda a régi csepegtetős szekrényért, annyira szeretem most ezt az újat. Mert hogy ez is sokkal nagyobb és van helye mindennek. A lábosokat, serpenyőt, turmixgép üvegét… mindent el tudok pakolni benne. Így, ha elmosogatok, akkor ha beteszem az edényeket a szekrénybe és rácsukom az ajtót, máris rend van. Aztán amikor megszáradtak, akkor a helyükre teszem mindet. A másik jó dolog, hogy ez a szekrény alacsonyabban van, nem kell olyan magasra emelni a kezem és így a víz sem folyik végig a karomon, mosogatás közben.
Emlékeztek talán arra is, hogy annak idején írtam, hogy mennyire zavar, hogy a finnek nem használnak függönyt. Ennek kapcsán aztán vita támadt a függöny-kérdés körül és megígértem, hogy azonnal megírom, ha valahol az országban függönnyel találkozom. Nos, eljött ez a történelmi pillanat: ebben a lakásban van függöny! Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam a fotókon. Ez volt az egyik oka annak, hogy szerettem volna ide költözni. Minden ablakon van reluxa, ami végtelenül praktikus ÉS van függöny is. A hálóban és a konyhában csak sötétítő, a nappaliban nejlon függöny is. Tisztára, mint otthon! Egészen meg vagyok tőle hatva.
A fürdőszoba
Nemrégiben keringett az interneten egy fotósorozat, dán fürdőszobákról, ami arra volt kihegyezve, hogy ez mekkora baromság és a dánok milyen szerencsétlenek. A régi fürdőszobánk is hasonló volt, de ez a mostani hasonlít igazán arra, amit azokon a képsorozatokon láttam. Elsőre nekem is furcsa volt, de hamar megszerettem és szerintem rettentően praktikus.
Ezekben a fürdőszobákban nincsen se kád, se zuhanyzótálca. A régi fürdőszobánkban volt üvegajtó, ami körülzárta a tusolórészt, de itt csak a függöny van. Elsőre attól féltem, hogy ha majd zuhanyzunk, akkor úszni fog az egész fürdőszoba, de kellemesen csalódtam. Nemcsak a padló van lecsempézve, hanem a fal is plafonig. A padlón a lefolyó nemcsak dísznek van. A padló lejtése úgy van kialakítva, hogy a víz tényleg mindenhonnan a lefolyóba megy. Nyugodtan folyathatom magamra a vizet, nem ázik el semmi. A képen látható eszköz olyan, mint az ablaktörlő lapát. Gumiból van és a vizet lehet összehúzni vele a padlóról. Kipróbáltam, ez is frankón működik. De amit a leges-legjobban imádok ebben a fürdőszobában, az a padlófűtés! Először nem értettem, miért van a fürdőszoba magasabban, mint a lakás többi része, de amikor megéreztem a finom meleget a talpam alatt, egyből megértettem. Nem kell belépni a kádba, nem kell csúszkálni, sem törölközés közben egyensúlyozni. Odasétálsz, magadra húzod a függönyt, lezuhanyzol, megtörölközöl és közben nem fázik a talpad. A régi lakásban néha fázott, mert ott nem volt padlófűtés a fürdőben és az a rész, ahol nem a zuhanyzó volt, hidegebb volt, miután kiléptem a meleg víz alól. Fázós vagyok, na.
Az alagsor
A padlófűtésen kívül a legnagyobb boldogságot a héten az alagsor által kínált szolgáltatás nyújtotta. Önmagában az egy hatalmas élmény volt, hogy 4 hónap mosodázás után végre újra van saját mosógépünk. Már rettentően utáltam, hogy nem akkor mostam, amikor eszembe jutott vagy szükség volt rá, hanem, amikor elmentünk a mosodába. Plusz egyszerűen utáltam másokkal közös mosógépet használni. De ennek most vége! 🙂 Még nem láttam ilyet, de emlékszem, korábban olvastam róla a Finnisztán! blogban, hogy vannak olyan lakóházak, ahol van mosókonyha. Nem a lakásban mosol, hanem a ház által kínált mosógépet, szárítógépet használod. A mi házunkban mosógép nincs (amit én nem is bánok), de szárítóhelyiség van. Amikor először láttam, azt hittem, nem fogom szeretni, de a puding próbája az evés. A hétvégén beleszerettem a szárítószobába. Kettő is van belőle, hogy mindenkinek jusson hely. Erős kötelek vannak kifeszítve, ahol ágyneműt, ágytakarót is pompásan lehet teregetni. Teszteltem. Ez már önmagában egy álom. Arról nem is beszélve, hogy nem kell megvárni, hogy hely legyen a ruhaszárítón, akár egymás után is lehet mosni 2-3 adagot és lent mindennek van hely. Már önmagában ez szerethetővé teszi a szárítószobát. De amitől az egész nemcsak szerethető, hanem tökéletes, az az, hogy van benne egy nagy ventilátor, ami a levegőt mozgatja. Ezért nem penészedik be az egész kóceráj a sok nedves ruhától, mert amikor kiteregettél, akkor elfordítasz egy kapcsolót, ami időzíti a ventilátort.
Mivel sok ruhát vittem le, mindig csutkára tekertem, ami órákig tartó légmozgást eredményez, de lehet rövidebb időt is beállítani, ha nincs annyi cucc. Mostam vagy öt adaggal az elmúlt két napban: ruhákat, ágyneműt és két nagy ágytakarót is. A két ágytakaró kivételével MINDEN leszáradt és amit nem kellett vasalni, azt már el is pakoltam. Normál esetben két adagot szoktam mosni egy hétvégén, ezzel a módszerrel sokkal gyorsabban letudom az egész mosás dolgot.
A fészbukon már megosztottam, de megírom itt is: ma került elő a dobozból a vasaló, amit anyósomtól kaptam. Idáig fel sem tűnt, milyen komoly szerkezet, úgyhogy mikor kibontottam és összeszereltem csak megilletődötten bámultam. Aztán kénytelen voltam elolvasni a használati utasítást. A vasalónak azért van ez az állványa, mert vezeték nélkül is lehet használni. Gőzöl, spriccel, csillog-villog: az egyetlen hibája, hogy magától nem dolgozik. Szuper kis darab, nagyon örülök neki!
A másik csoda, amit az alagsor rejt: a szauna. Végre nem kell Atsóhoz járnunk, ha szaunázni akarunk, nekünk is van egy helyünk. A legjobb az lenne, ha a lakásban lenne, mert akkor tényleg akkor használhatnánk, amikor csak akarjuk, de ez a mostani állapot is nagy előrelépés az eddigiekhez képest. Szombaton ki is próbáltuk, csodálatos volt. Ez Finnországban szintén bevett dolog, hogy sok lakásban, házban van szauna, de ha a lakásban nincs, akkor a társasházak üzemeltetnek közös használatú szaunát a ház lakóinak. Ebben az esetben hetente egyszer, egy vagy másfél óra jut mindenkire, illetve a mi házunkban plusz hetente egyszer van közös szauna külön a férfiaknak és külön a nőknek. Mondtam is Jolunak, hogy ha meg akarjuk ismerni a szomszédokat, csak le kell menni a közös szaunázásra. Erre persze nevetni kezdett, mert tudja, hogy még nem mertem senki mással meztelenül szaunázni, csak vele. Ehhez még nem vagyok eléggé finn. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy zajlik egy ilyen asszony-szauna, lehet, hogy lemerészkedem majd közéjük. A közös szauna ára változó, mi 12 eurót fizetünk érte havonta. Mindenkinek fix időpontja van, nekünk szombat délután 3 és 4 között. Abból a szempontból kicsit rossz ez a hétvégi időpont, hogy ha programunk van, jönnek hozzánk, elutazunk – ami szombaton nem teljesen lehetetlen -, akkor buktuk a szaunát. Viszont amikor itthon vagyunk, akkor egyszerűen csodálatos.
Már megemésztettük az ebédet, talán kicsit ejtőztünk is, aztán melegítőben, papucsban lecsoszogunk az alagsorba. Egyik kézben a kozmetikai táska tusfürdővel, egyéb szerekkel, másik kézben a jól behűtött Karhu (maci sör). Gyorsan ledobáljuk a ruhákat, egy frissítő zuhany és már ülhetünk is be a gőzbe. Ezek természetesen elektromos szaunák, a miénk egész erős. Atso szaunájában hiába lötyöltük a vizet a kőre, elég lágy volt a löyly (‘löülü’), de a miénk majdnem olyan mérges, mint a csodaszaunáé Vimpeliben. Mikor Jolu nagyobb adag vizet löttyintett a kőre, bizony a forró gőz arcon csapott és egy pillanatra úgy éreztem, hogy kiégett az orrom. Izzadtunk rendesen. Közben a hideg sört is elkortyolgattuk, aztán egy alapos zuhany, törölköző a nyakba és visszavonszoltuk magunkat a lakásba. Mire felérünk, egy medvét is képes lennénk megenni, ilyenkor minden falat még sokkal finomabb. Aztán teli hassal el lehet ernyedni a tv előtt és élvezni a lusta szombat estét. Kevés ennél relaxálóbb dolgot ismerek.
A fentiekhez hozzátenném, hogy a lakás, amit bérelünk, teljesen átlagos, sőt, itteni viszonylatban olcsó. Szóval, ezek a dolgok, amik engem ennyire boldoggá tesznek, egy átlagos finn számára talán teljesen hétköznapi, kézenfekvő dolgok. Nekem mindenesetre nem azok, úgyhogy még tovább növelik az első finn albérletünk miatt érzett amúgy is határtalan örömömet. Ma azon gondolkoztam, míg a ruhákat teregettem, hogy remélem, nem válik olyan gyorsan megszokássá nekem is ez az egész. Olyan jó élvezni a hétköznapi apró dolgokat!
