Ma megtettem egy fontos lépést a Finnországba való beilleszkedéshez vezető úton: megvettem életem első kabátra akasztható fényvisszaverőjét. Muszáj róla beszélnem.
Négy évvel ezelőtt volt a Néprajzi Múzeumban egy fantasztikus kiállítás, a (M)ilyenek a finnek?, amit a mai napig is sokat emlegetek. Amióta Finnországban élünk meg különösen. A kiállítás bemutatta Finnországot, a finnekhez fűződő sztereotípiákat és igyekezett megmutatni, mi ezzel szemben a valóság. Végigvezetett a halászó-vadászó időszaktól egészen napjainkig, a metál zenétől kezdve a Nokia gumicsizmán és a szaunán át a Múminokig. Fantasztikus volt, tényleg. A kiállításnak volt egy része, ahol egy elsötétített folyosón kellett végigmenni. Ez a rész a téli időszakot volt hivatott szemléltetni és arról számolt be, hogy mivel itt az év egy jelentős részében elég sötét van, ezért a biztonságos közlekedés és a gyalogosok védelme érdekében az emberek mindenféle fényvisszaverő csíkokat és műanyagokat aggatnak magukra.
Odáig minden nagyon szimpatikus volt, amit a finnekről láttam, de ez az információ mellbe vágott. Hirtelen nagyon sajnálni kezdtem a finneket, akiknek ebben az iszonyú sötétségben kell élniük az életüket. Tovább megyek: azt gondoltam, hogy mennyire szerencsétlenek és ez biztos valami rossz karma. Azoknak, akik oda születtek, talán előző életükben elkövetett bűneikért kell így vezekelniük, hogy ott kell élniük a hideg és a sötétség birodalmában. Mondtam is magamnak, hogy milyen kár értük. Pedig, amúgy nagyon szimpatikus a finn mentalitás, de ez az a része a világnak, ahol én tuti nem fogok felbukkanni. Konkrétan azt mondtam: bármit, csak ezt ne!
Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy valaha az életben Finnországban fogok kikötni, és egy leszek azok közül, akik télen fényvisszaverőt hordanak a ruhájukon, én tuti nem hittem volna el. Kizárt. Soha. Amikor Jolu pedzegetni kezdte, hogy költözzünk ide, nekem akkor is rögtön a fényvisszaverők jutottak eszembe, és napokig nem tudtam aludni. Úgyhogy számomra ennek a fényvisszaverő műanyagnak különös jelentősége van.
Ahogy beköszöntött a sötét időszak, láttam, hogy szinte mindenki hord ilyet. A legtöbb fényvisszaverő kör alakú, és a télikabát zsebére van csíptetve. Akkor jó, ha félcomb-térdmagasságban lengedezik összevissza, így minél nagyobb eséllyel tesz láthatóvá. Vannak, akik nemcsak a zsebükre, hanem a kabát cipzárjára is ilyet akasztanak. Vagy a hátizsákra. Láttam olyan hátizsákot, amin külön bújtatók vannak, amire a fényvisszaverőt rá lehet erősíteni. A legnagyobb eddig Tuula, a finntanárom sapkadísze. Azt hittem, csak valami tollas-virágos dekorelem, de kiderült, hogy az is fényvisszaverős. A melegítőnadrágokon, sportosabb fazonú dzsekiken van fényvisszaverő csík, és láttam embereket a nálunk is használatos neonzöld mellényben futni.
A gyalogosokat (és kerékpárosokat) védő és láthatóságukat biztosító fényvisszaverők az 50-es évek végén kezdtek elterjedni Finnországban. A ma is használatos, kabátra, sapkára, hátizsákra tehető reflektorok a 70-es években alakultak ki és ekkor rögzítették azt is, hogy ezeknek az eszközöknek milyen szabványnak kell megfelelniük. Használatuk erősen ajánlott, de nem büntetnek meg érte, ha nincs rajtad.
A legnépszerűbb fényvisszaverő Múminos vagy Angry Birds-ös. Ez az a két figura ma Finnországban, amivel bármit el lehet adni. De tényleg! Magamon is érzem a hatásukat. Tök mindegy, hogy az egy darab szalvéta, bögre vagy zokni vagy egy radír vagy ceruza vagy kulcstartó vagy… rögtön késztetést érzek arra, hogy hazavigyem mindet. Ettől csak Jolu rosszalló tekintete tud visszatartani.
A reflektorok, ahhoz képest, hogy széles körben elterjedtek és teljesen hétköznapi dolognak számítanak, szerintem drágák. 7-10 euró körüli áron láttam őket szinte mindenhol. Ma voltunk egy boltban, ahol véletlenül vettem észre, hogy le vannak árazva 3.50-re. Már egy ideje készítettem rá a lelkem, úgyhogy gondoltam, ez a jel. Itt az ideje, hogy én is belépjek a fényvisszaverőt viselők táborába.
Amúgy, mióta itt vagyunk, a véleményem a témával kapcsolatban megváltozott. A jelenség már nem tűnik annyira rémisztőnek, sokkal inkább úgy tekintek rá, mint egy praktikus dologra, ami segít elkerülni a baleseteket. Arról nem is beszélve, hogy az embernek valahogy jó kedve lesz ezektől a fityegőktől. Nemcsak fényt, de egy kis vidámságot is hoznak a sötét finn délutánba.
