Írások arról, hogy milyen az élet magyar szemmel Finnországban. Hogyan láttam Finnországot és a finneket a finnországi életünk kezdetén.
Tegnap megosztottam a blog facebook oldalán egy blogbejegyzést, amit egy itt élő kanadai expat írt a ruhaszárítóról és a ruhaszárításról. Leírta, hogy ő a szárítógéphez van szokva és gyerekkorában látott utoljára hagyományos ruhaszárítót. Magyarázó képeket is megosztott, ha esetleg valaki nem tudná, hogy néz ki egy ruhaszárító.
Nem azért, mert hozzánk Amerikából jött, de utálom a Halloweent. A farsangot sem szeretem. Szerintem hülyeség. De a Halloween pluszban még morbid is. Én nem bírom a vért és attól a sok levágott ujjtól, meg zombifejtől még akkor is rosszul leszek, ha csak fényképen látom őket. Igazi megkönnyebbülés, hogy Finnországban ugyanúgy emlékeznek meg a halottakról, ahogyan otthon, és nincs ez a beöltözős őrület.
Mielőtt kiköltöztünk, többen is kérdezték, hogy voltam-e már Finnországban télen, és amikor mondtam, hogy csak nyáron, meg tavasszal, akkor mindenkinek elkerekedett a szeme. Pedig, szerintem tökre nem ezen múlik, mert ha lettünk is volna itt egy hetet, kettőt… akkor mi van? Aztán az ember fogja magát és hazamegy. Nem nagyon hiszem, hogy segített volna felkészülni arra, hogy milyen érzés az, amikor lehúzzák a rolót.
Az, hogy Jolu mindenhova eljön velem, mindent elmond, megmutat, nagyon megkönnyíti a kezdeteket. Ugyanakkor, néha attól félek, hogy túlságosan önállótlanná tesz. Az egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam egyedül az utcán. Így történhetett meg, hogy az elmúlt hónap talán legnagyobb kalandja idáig az, hogy feladtam egy levelet a postán. Egyedül.
Többek között azt szeretem ebben az országban – ami igazán nagy felüdülés az otthoni állandó körülményeskedés után -, hogy olyan könnyű elintézni dolgokat. Érdekes látni, hogy közel 10 év távollét után Jolu majdnem olyan keveset tud a finn mindennapokról, mint én. Jó, ez erős túlzás, de mindjárt elmagyarázom.
Nekem a tavasz után az ősz a kedvenc évszakom, ezért kicsit sajnáltam, hogy pont szeptemberben költözünk. Attól féltem, a nyári meleg után egyből belecsöppenünk a sötét hidegbe. Szerencsénk van, anyósom szerint ezer éve nem volt ilyen hosszú az ősz és csodálatos a ruska, mint az idén.