Írások arról, hogy milyen az élet magyar szemmel Finnországban. Hogyan láttam Finnországot és a finneket a finnországi életünk kezdetén.
Amikor a budapesti kánikulában elterveztük ezt az őszi hétvégét Vimpelibe, az egész valahogy sokkal jobb ötletnek tűnt, mint abban a pillanatban, amikor ott álltam téli kabátban, sálban-sapkában a szauna épülete mellett és farkasszemet néztem a Lappajärvi dühösen hullámzó vizével.
Azt biztosan mindenki tudja, hogy a finneknél az átlagos boltokban nem lehet 4,7%-nál erősebb alkoholt venni. Aki valami tömény italra vágyik, az csak az Alko nevű boltba mehet és mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Azt viszont én nem tudtam, hogy este 9 és reggel 9 között még egy árva sört sem vehetsz sehol, a szórakozóhelyeken, bárokon kívül.
Most nézem, egy hete írtam utoljára, de most olyan érzés, mintha legalább egy éve lett volna. Olyan gyorsan olyan sok minden pörgött, hogy szerintem még nem is volt időm felfogni. A lényeg: az éjszaka sikeresen landoltunk Helsinkiben. Szóval, mostantól már Finnországból fogok nektek írogatni.
Míg mi ezekben a napokban a zsák meleg után áhítozunk, addig a finnek valami egészen másra emlékeznek. 2007 óta március 19-én felhúzzák a finn nemzeti lobogót Minna Canth írónő tiszteletére. Ő az első nő a finn történelemben, aki “zászlós napot” kapott és ekkor van Finnországban az egyenjogúság napja.
Read More »A hétgyerekes özvegy, aki elsőként kapott zászlós napot nőként
Miután hétfőn a némi késéssel beevickéltem a városba, felhívtam Jolut, hogy tájékoztassam a kialakult hóhelyzetről.
– Vigyázz, ha kimész az utcára, a hó miatt mindenki meg van bolondulva.
– Köszi, de tudod, hogy én ehhez hozzá vagyok szokva.
– Tudom, de mi nem. Nem a hóról beszélek, hanem az emberekről, meg a közlekedésről. Velük vigyázz.
Azt írta egyikőtök nekem a hétvégén, hogy biztosan nagyon fiatal vagyok, mert olyan naivan és rácsodálkozva írok ebben a blogban. Egyrészt nagyon jót mosolyogtam rajta, mert – bár élőben is sokkal fiatalabbnak tippelnek a koromnál – nem vagyok már mai csirke (35 leszek az idén). Másrészt meg örültem, mert ezek szerint sikerül visszaadnom ezekben a bejegyzésekben mindazt, amit Finnországban és Finnországgal kapcsolatban érzek.